Klasszikus formában jelentkező Ardmore. Édes füst, üszkös fa, egy kevés gyümölcsös, krémes világ, majd pörkölt tölgyfűszerek búcsúzóul. Pont amit vársz, és pont olyan Ardmore ami ismét bizonyítja, hogy túl azon a korszakon amikor sok palackozó ex-islay hordókkal igyekezett dobni az Ardmore füstös karakterén, ez a párlat önmaga is képes identitást mutatni. Így szeresse az Ardmoret, aki az Ardmoret akarja szeretni.
Az érlelés során a finiseléshez használt virgin oak kellő határozottságot ad egy bátorítást igénylő profilnak. A tehetségkutató azon szereplője, aki bár jó, talán a versenyt soha nem nyerné meg, de nem haragszik érte senki, hogy most őt hozták ki győztesnek. Tudsz vele élni. Meg amúgy is, jó. Ennyire kell csak, hogy jó legyen.