Tulajdonképpen minden itt van, amit csak elvárhatunk a napjainkban aranykorszakát élő párlat, a Ledaig kapcsán. Füstös Tobermory, az egyszerűség kedvéért, de mi nem vagyunk egyszerűek, ezért fejtsük ki egy kicsit bővebben.
Ez a Ledaig, mint minden valamirevaló Ledaig, citrusos, hamuval, édes partmenti jegyekkel, sóval és füsttel operál. Tulajdonképpen ennyi lenne a kifejtés, de ebben benne van minden. Néha ilyen egyértelmű dolgok elegek ahhoz, hogy elmondjuk egy malt whisky kapcsán, hogy jó. Nagyon jó. A sztereotip felföldi szarvasmarha (keresztségben Hamish), pontosan ezt adja vissza a címkéről. Egy, a skót vidéken megszokott karaktert. Ez pedig egy a nyugati partokon megszokott karakter a whisky tekintetében. Ezzel a citrusos, füstös, sós világgal a Ledaig az elmúlt alig egy évtizedben felnőtt azokhoz a profilokhoz, amiket nagyon szeretünk Skócia ezen vidékéről. Valahol félúton Islay és Orkney közt, megfelelve a West Highland déli és északi igényeinek is, olajos testével a Ledaig kivívta a maga szuverenitását.
Ennek pedig mi örülünk.