Ahogy az első ránézésre kiderül, ez az ital egy “angyalian súlyos” malt. Azt, hogy mi adja a súlyát, a neve, ami jelen esetben titkos, vagy a hordó, amiben érleltek, esetleg Islay jól ismert párlat karaktereinek komolysága? Ezt majd eldönti mindenki maga. Mi azt mondjuk, a hordó hatása semmiképp nem okoz nehézséget, nem egy sherry cask által agyonnyomott ital. Édes tőzeg, kellemes füst, kevés de jól érzékelhető citrusos rétegek. A hordó felől egy szárított gyümölcsös kiegészítés. Valójában ez egy olyan dram, amit csak élvezni kell, nem megfejteni. A palackozó igyekezett minden elemében komfortot adni az italnak, nem cél a nagy dolog. A jó dolog, az igen, az cél volt.
Amikor pedig eléred a célod, leülsz magadban, és élvezel egy Islay whiskyt. Ennyit csinálsz.
Valahogy így megy ez…
