Gyermeki örömmel tapsikol az elhivatott single malt rajongó, ha koros, bourbon érlelt Bruichladdich kerül a levadászható palackok közé. Ez a szokatlan, de nagyon is önazonos párlat, a főzde, az emberek a farmokról, a kommuna, mind hozzá ad valamit a Laddie sajátosságához. De ami igazán nagy dolgot ad, önmagát teljes egészében, az egy jó bourbon hordó. Amikor még az a pici fátyol se kell, francia csipkéből sem, hogy a Hebridák napsütése elől védje a sápadt arcot, akkor, de csak akkor, a sokáig aludni hagyott Bruichladdich pazar élményt ad. Csodaszép, lenge és tele olyan gyümölcsökkel mint dinnye, sárga dinnye, alma, enyhe viaszosság, remekül kerekedő vaníliakrém, épp csak annyi sós elem, hogy ne is érezd, csak azt, ahogy kiemeli neked ezt a leginkább a citromhéjjal megszórt túrós palacsinta élményét ígérő víziót. Tiszta és hibamentes, nem bonyolít a az egyszerűség adta nagyszerűségét.
