Mi hiányzik egy független palackozó munkásságából összehasonlítva egy hivatalos kiadásokkal dolgozo lepárlóval?
A független palackozó is tud nyújtani single cask kiadásokat, sokkal sűrűbben mint a hivatalos irány teszi.
A limitáció szinte minden alkalommal jelen van a palackozásaik által, hiszen eleve kis tételekkel dolgoznak.
Mindenféle évjelzéssel, mindenféle évjáratból tudnak mutatni whiskyt, szemben a hivatalos iránnyal, ami bizonyos rendező és marketing elv szerint palackozza ezeket.
Bármilyen hordófajtából képes megmutatni, mire alkalmas egy malt, míg a hivatalos verziók ezeket valamifajta ritka limitációként próbálja eladni.
Ugyanakkor képes egy független arra is, hogy megmutassa, mi van a párharcában karakter szinten, ha nem a mainstream irány hordózását használják.
Bármilyen alkoholfokkal képesek palackozni, míg a hivatalos irány a nagy piaci igények alapján vizezi le a maltjait. A hűtve szűrésről és a karamell használatról ne is beszéljünk.
De akkor mi az ami hiányzik egy független palackozó kínálatából? Az alapsor. Az a konzisztencia, az a piaci biztonság, amit a marketinggel és a márkaépítéssel tulajdonképpen uralnak a lepárlók. Legalábbis eddig ez a kérdés nem igazán volt feszegetni a kicsik által. Azért nem, mert alapsort futtatni konzisztens, nagymennyiségű whisky kell, ugyanazzal a hordózással és szinte törvényszerűen alacsonyabb fokolással.
Egészen eddig ez így volt. A függetlenek, miközben a whisky változik, ezt a pozíciót már nem találják támadhatatlannak. Hiszen pont ez a változás lényege. A kicsik rájöttek, hogy előnyüket kell formálni ami a hátrányuk. Nem a whisky standardizálásával akarnak versenyre kellni a nagyokkal, hanem pont ellenkezőleg. Nem a whiskyt magát építik, hanem az alapsor koncepcióját. Így lehetőségük van arra, hogy egy elv mentén haladva, kialakítva egy brandet, azt ne egy adott whiskyhez kössék, hanem a whiskyket illesszék bele az alapsori funkciókat ellátó sorba.
Ilyen koncepció alapú sor a Woodrow’s of Edinburgh The Jane Street Collection nevet viselő egység.
A név a Woodrow’s központjaként funkcionáló raktár telep elhelyezkedési helyéről kapta a nevét. A Jane Street Leith egyik kis zuga a sok közül, ahol megfér egymás mellett egy sörfőzde és tap room, autószerelő, bár a sarkon és a whisky palackozó és blender. Tulajdonképpen az újjáéledő Leith ipari parkjai, minimum, a negyed közepén.
A Jane Street Collection rendezési elve a klasszikus karakterisztika és a skót whisky alapvetését mentén lett összerakva. A három fő elem a párlat, a hordó és a tőzeges vonal. Ebből lett aztán a The Original One név alá rendezett whisky, ahol a lényeg a whisky legkisebb hordóhatástól is mentes formája, de legalábbis a lepárló stílusát kiemelő forma. Ezzel ellentétes utat jár a The Sherried One, ami nevéből adódóan sherry hordós érlelést mutat be. A The Smokey One pedig a füstös, tőzeges világ palackja.
Az első adagban a lényeg, hogy három whisky szerepel a palackozásokhoz társítva. Nincs név, nincs kor, nincs különösebb hordózási adat. Azt akarják, hogy arra figyelj, amit a név sugall. Egy füstös whisky kell? Tessék. Megakarod tudni mit ad a sherry és mit jelent a hordó felől érkező gyümölcsösség? Itt a Sherried One. Ha pedig semmi mást nem keresel, mint azt, mit tud a malt whisky önmaga, akkor a The Original a tied!
Mivel a lepárlók nincsenek nevesítve, ezért a palackozónak szabadsága van abban, milyen single maltot válogat adott név alá. A lényeg, hogy a Jane Street név és a három individualista irány adta név funkcionál elérhető, alacsonyan árazott, de továbbra is az indie világra jellemző játékosabb minőségben.
A Jane Street abban is képes pluszt adni az alapsori funkciónak, hogy semmi extrát nem akar mutatni a whiskykkel, viszont tökéletesen megmutatja azt a szakmai munkát, azt az “ujjlenyomatot”, amit a Woodrow’s olyan jellegzetesen jól csinál. Megmarad a lazaság de minden szinte precízen ki van kalkulálva, hogyan dolgozik együtt fa és párlat. Ez a “kézügyesség”, ezek a finomra húzott nüanszok, a minden riasztó adataik ellenére még az aggresszív hordók is szelidülnek a Woodrow’s alatt. Nagyon nagy százalékkal találják el a balanszot. Ez pedig szinte ritka kincs, amikor az egyik irány a túltolt hordózás, a másik pedig a nyers érintetlenség.
Ebbe a játékba a Woodrow’s a nyugalmi erő. És a Jane Street Collection felállításával ezt a tudást és mentalitást bátran beengedik a nagy ringbe. Az alapsorok világába, ahol valójában arról kapsz képet és azt akarja a palackozó állandó és átjárható módon biztosítani, megmutatni, hogy valójában maga a Woodrow’s miről szól. Ehhez pedig egy nem túl bonyolított, dekódolásra szánt világot alkottak, hanem a legfogyasztóbarátabb irányt.
Mi pedig nem csak annak örülhetünk, hogy független is képes újabb fronton helytállni, hanem annak is, hogy a Whiskycentrum portfólióban meg van ez is, és ennek az elkövetője is. Mert a mi ‘alapvetésünk”, hogy minden irányból tudjunk alternatívát mutatni, még a portfólión belül is.
Addig pedig ..straigth out from Jane Street!