A független palackozók világa gyakran tűnik zártnak és technokratának, ahol bennfentesek küzdenek és ahol karakterek, évszámok és hordótípusok vívnak harcot a figyelemért. Vannak kivételek. 2022-ben feltűnt egy belga márka, amely bebizonyította: a legkiválóbb párlatok mögött nemcsak szakértelem, hanem mély emberi sorsok és művészi koncepció is állhat. Ez a The Roots, Joren Nuyts szerelemprojektje. Szó szerint…
Tragédiából sarjadó örökség
A márka születése nem egy hűvös whisky raktárban, egy homályos bárban, hanem az élet legsötétebb pillanataiban gyökerezik. Joren Nuyts 2020-ban veszítette el párját, Nathalie-t. A trauma leírhatatlan, de paradox módon a halál új életet adott: Joren útja az idő lett. Az idő, mint a legértékesebb dolog, és a hit, hogy nem érdemes a vágyaink megvalósításával várni. A The Roots megalapítása egyszerre volt gyászmunka és tisztelgés: egy szerelmi ígéret betartása, miszerint: csak az számít, hogy szeretsz, de ha szeretsz, szeress a legelhivatottabb módon. Örökre. Ebből pedig adja magát a koncepció. Amikor Joren palackozásra választ egy hordót, nem csupán whiskyt vagy rumot vagy egyéb párlatokat palackoz; “bele kell szeretnie” abba, amit a hordóban talál. Talán mert nem csak magának válogat, hanem beszélget ezekkel a választásokkal. Talán Nathalieval. Talán velünk. Talán valamivel, amit egyikünk sem ismer.
Már a debütáló válogatása kiváló kritikákat kapott a szakmából. A sokszínűségű szelekció, egy 49 éves gabonawhisky, egy 81 éves Cognac és egy karakteres rum került egyszerre a polcokra. A filozófia egyszerű: csak az kerülhet a palackba, ami Joren szerint érzelmi reakciót vált ki. Nincs szűrés, nincs színezék, csak a hordó tiszta, érintetlen valósága. Ez a fajta őszinteség tette a The Roots-ot pillanatok alatt a gyűjtők és a whisky-bloggerek egyik legforróbb témájává. Ráadásul mindezt a hatalmas érzelmi töltetet, az italok és a háttér tekintetében is, csak egyetlen dolog tudta méginkább emelni. A címkék.
A mágikus realizmus, avagy a Roots címkéin egy álom vagy a szerelem örök?
A The Roots megjelenése, a vizuális világ majdhogynem a mágikus realizmusra épül, művészi kivitelben, egyfajta álom amit látunk. Talán nem igényelnek akkora komplex dekódolást a címkék mint a Decadent Drinks meta-értelmezései, de a palackozó történetét ismerve nem nehéz asszociálni, épp “hol jár” vagy “mi jár a fejében”. Már a cég logója is sokatmondó. A körbe foglalt fa/gyökér motívum az élet körforgását és a kötődés fontosságát jelképezi. Azt üzeni, hogy “alul” is élnek, nélkülük nem lenne élet “itt fent” sem. A fa pedig ráadásul passzol a hordókhoz is, így valóban az élet fája elnyeri a kiteljesedését a Roots világlátásában.
Ha valamiben mégis erős a belga palackozó, az az a koncepció amiben a whisky, a rum, az armagnac, a cognac, bármilyen magas minőségű párlat, nem élvez elsőbbséget a másikkal szemben. Nem a kategóriákra épül a döntés, hanem az általános, a párlatokban rejlő igazi komplexitás megtalálására. Ezért bár a Roots a whisky felől közelít, talán mégis a fine spirits és rum ami különlegessé teszi. Bármi kerül a palackokba, az kimagasló kvalitással bír.
A The Roots nem „kiabál” a polcon. Nem akar mindenáron eladni. Annak ellenére sem, hogy nehéz nem észrevenni. Vagy tetszik valakinek, vagy nem, de van benne sajátosság. A dizájn azokhoz beszél, akik értékelik az elvontabb, mélyebb gondolatokat, és tudják, hogy a valódi minőséghez kell az érzelem.
A The Roots nem csak egy újabb név a palackozók végtelen sorában. Joren Nuyts története emlékeztet minket: a gyökerek (The Roots) nemcsak a földbe kapaszkodnak, hanem a múltunkba és az emlékeinkbe is, a legszebb gyümölcsöket pedig akkor hozzák, ha szívvel és türelemmel gondozzák őket.