Ahogy ígértük, az Auldecole hónapról hónapra új márkákat hoz a hazai piacra, hogy a Whiskycentrum kínálatán keresztül a magyar fine spirit közeg oda léphessen, ahol ma már lennie kell.
Ez nem presztízs és nem is felzárkózási verseny a nyugati világgal.
Ez lehetőség.
Lehetőség arra, hogy ugyanazokhoz a nagynevű, koncepcióvezérelt, kivételes minőséget képviselő független palackozókhoz férjünk hozzá, amelyek eddig a skóciai, nyugat-európai vagy ázsiai csúcspiacokon voltak jelen. Azok a whiskyk, rumok és párlatok, amelyek korábban legfeljebb komoly ázsiai bárokban vagy magas árazású nyugat-európai webshopokban tűntek fel, ma már Közép-Európa felé nyitnak. És ebben Magyarország nem mellékszereplő, hanem a központ. Nomen est omen, a Whiskycentrum pedig ennek a törekvésnek a közepében igyekszik működni,
Több mint egy évtizede létezik itthon az a közeg, amely nem csak évente egyszer találkozik, hanem klubokat, kóstolókat, saját eseményeket szervez. Az Auldecole ehhez teszi hozzá a nemzetközi kapcsolatrendszerét – hogy azok a márkák, amelyek eddig nem láttak bennünk potenciált (vagy a hazai kereskedelmi közeg nem tudta, hogyan kell hozzányúlni ilyen típusú független cégekhez), most komoly tervekkel érkezzenek.
Ennek a munkának az egyik következő példája a svájci hátterű C.Dully Selection.
A márkát Christian Dully alapította, Svájcban. Letisztult név, letisztult arculat, kompromisszummentes minőség. A Dully nem negyedéves ritmusban palackoz, nem sorozatokban gondolkodik. Azt palackozza, amiben nincs helye kétségnek minőség tekintetében, és akkor palackozza, amikor valóban kivételes hordót talál. Legyen az whisky, rum, cognac vagy armagnac. Nincs kategória-prioritás (ahogy ezt a Whiskycentrum egy másik európai márkájánál, a The Roots esetében is láthattuk). Egyetlen szempont van: megfelel-e a saját, extrém magas mércéjének.
A palackok megjelenése elsőre hűvös eleganciát sugall: robusztus forma, szögletes oroszlánfej, aranyozott részletek. Könnyű elitistának gondolni. Pedig a Dully nem az árazásával elit. A szelektálási elvei teszik azzá. Nem a csillogás érdekli, hanem a hordó.
A magyar bemutatkozás tudatosan nem egy klasszikus skót single malt kínálattal indul.
Az első tétel egy különleges francia single malt az Aikan projektből. Adjuk át Christiannak a szót:
“Az Aikan egy francia vállalat, amely francia és skót whiskyt, valamint new make párlatot vásárol, majd a Karib-térségben érleli őket. Némelyik palackozásuk kifejezetten gyenge. Mások viszont – mint ez is – egészen kivételesek. Ebben az esetben egy francia single malt whiskyről van szó (hosszú erjesztésre utaló, nagyon gyümölcsös karakterrel), amelyet 8 éven át Martinique-on, egy martinique-i rumoshordóban érleltek. Ez 8 év trópusi érlelés, évi 15% angyalok jussával! Az eredmény egy lenyűgöző whisky: rendkívül gyümölcsös, erőteljes, és a rum és a single malt határán egyensúlyoző ital. Illatban inkább rumos, ízben inkább single malt. Ami különösen tetszett benne, hogy az ízprofil számunkra teljesen új élményt adott – jó értelemben. Nem a szokásos, unalmas vörösboros hordóban utóérlelt átlag Speyside profil…”
A második palack a bemutatkozó adagban egy rum. Ezt mesélte róla Christian:
“A Spanish Heavy Rum az első rumunk azóta, hogy néhány éve palackoztunk egy Caronit. Három hétig erjesztették, Spanyolországban kisüsti lepárlással készült cukornádszirupból, majd 18 évig pireneusi tölgyfahordóban érlelték. Azért szerettük meg azonnal, mert a régi brit királyi haditengerészet hivatalos rumjára emlékeztetett, amelyet a hajóikon szolgáltak fel. Az is magas észtertartalmú, magas alkoholfokú, testes és enyhén édeskés volt. A mi esetünkben nem adtak hozzá cukrot; a finom édesség a szirupalapú erjesztésből származik.”
A harmadik tétellel elindul a Whiskycentrum fine spirit szekciója is. Ráadásul egészen magas szinten kezdünk! Ebben erősít Christian véleménye is:
” A Pasquet konyak különlegessége, hogy Folle Blanche szőlőből készült, és valóban a Pasquet család párolta le. Idősebb készleteik jelentős része brókerektől származik – más lepárlóktól vásárolt tételek –, ezt a Folle Blanche-t azonban a saját, apró parcellájukról szüretelték. Ez a szőlőfajta a konyak egyik fő alapanyaga volt egészen addig, amíg a filoxéra a 19. század közepén-végén el nem pusztította Európa szőlőültetvényeit. Ezt követően mindenki ellenállóbb fajtákra váltott, a Folle Blanche pedig szinte eltűnt. A Pasquet család a ’70-es években telepített újra belőle, és ma is csak annyit tudnak szüretelni, hogy évente három hordót töltsenek meg. A birtokon kóstoltam ezt a tételt, és lenyűgözött a komplexitása. Nem jellemző egy ilyen fiatal konyakra ez. Hatalmas teste és gazdag ízvilága van – olyan, mintha a konyakot 200 évvel ezelőtti formájában kóstolnánk. Szinte harcolnom kellett velük, hogy engedjék palackozni egy részét, olyan kevés áll rendelkezésükre, és az éves hivatalos, egyhordós kiadásuk rendszerint előjegyzésben elfogy.”
Ezzel a minőség.mennyiség kombóval kicsit zárójelbe tesszük azt, amit eddig a cognac jelentett itthon. A mainstream, nagyházas értelmezés mellé – vagy helyett – megérkezik a független, kistételes, régi európai ízlés.
És igen, jön a skót whisky is. A Dully legfrissebb skót palackozása jelenleg embargó alatt áll, március végén mondhatjuk meg mi is lesz az, ekkor is érkezik: ismert ház, kedvelt karakter, komoly kor. De nem véletlenül nem ezzel indítottunk.
A Whiskycentrum mögötti filozófia kontextusban és stratégiában gondolkodik. Azt akartuk, hogy a Dully ne egy újabb skót whisky palackozóként lépjen be a piacra, hanem az óvilági párlatkultúra képviselőjeként. Francia whisky, francia cognac, spanyol rum – ez tudatos sorrend.
Mert nem attól zárul az olló Európával, ha ezt mi állandóan hagoztatjuk. Attól zárul, ha szemléletben is ott vagyunk.
Ha magabiztosan mozgunk a magas párlatkategóriák között.
Ha értjük a régi armagnac, cognac, rum karaktereit.
Ha ezek aromái és textúrái később segítenek mélyebben érteni az oldschool skót whiskyt is.
A nüanszokat nem lehet pemzlivel felvinni. Oda vékony ecsetvonás kell. Oda intelligencia kell.
Ebben fog segíteni nekünk a C.Dully Selection.