Kuba…ráadásul Kuba ‘78-ban..mi ugrik be? Őrült idők, Fidel nyolcórás monológjai, lepukkant régi amerikai autók, a kolonialista építészet és a karibi hangulat színes vakolatai, a szivar, a barnabőrű vendégmunkás lányok a kőbányai szövőipari vállalat táncestjein..’78..Mario Kempes lobogó rőzsével a Monumentalban…a világ már nem hippi, de még nem pop..semmit se vársz már tőle. 78-ban Kuba is már tudta, hogy itt csak a szivar meg a rum maradt..az a revolucion már messze nem viva…ami nem is baj. Aztán közel fél évszázadot ugrunk és a kezünkben a történelem. A saját életünk. Mi maradt belőle, ha magunkat kubai rumnak értelmezzük? Nos, maradt még erő, nem is kevés! Nem tesz nevetségessé egy kis smink. Megértőbbek vagyunk mint amire az élet predesztinált minket negyven-ötven év után. Szinte lágyak vagyunk, de van bennünk még karakter, igaz nem túl sok már a meglepetés de amit várnak tőlünk azt megbízhatóan hozzuk. Ahogy ez a ki-tudja-honnan ide keveredett kubai 45 éves rum, a Woodrow’s of Edinburgh palackozásában. Melasz, barnacukor, könnyed fűszerek, döntően a hordó beszél, de maradjunk abban, bármennyire is egzotikusnak hangzik, nem akarnánk ha a cuban spirit uralná a mondanivalót..Igyál öreg kubai rumot ‘78-ból. És játsszunk el a gondolattal, hogy Ebedli vagy Törőcsik haja is loboghatott volna ott..a Monumentalban.(Az ízlés intelligenciája – Whiskycentrum)
