Magyarországon a brit humor különös utat járt be. Míg a Monty Python abszurdja itthon is alapmű, addig a Csengetett, Mylord? szinte csak nálunk lett igazán kultuszsorozat – olyannyira, hogy Angliában értetlenül állnak a magyar rajongás előtt. Ebbe a megosztó, mégis zseniális világba illeszkedik a Fekete Vipera (Blackadder): egy sorozat, amihez történelmi műveltség és a brit cinizmus ismerete erősen szükségeltetik!
Nem véletlen, hogy a whisky-világ egyik legegyedibb független palackozója, Robin Tucek is ezt a nevet választotta cégének. Tucek humora éppolyan fekete és időnként “kegyetlen “, mint a Fekete Vipera, azaz Edmund Blackadder karaktere. Tucek még a kutyáját is – stílusosan – a sorozat együgyű szolgájáról, Baldrickról nevezte el.
Az (anti)marketing, ami identitás lett: A hordóüledék
A Blackadder elért valamit, ami minden márka álma: whiskyjei egy kóstolón, ahol fogalmad sincs mi van a poharadban tesztelésre várva, azonnal felismerhetőek. Ennek oka a híres és megosztó megjelenés. Valami “van”a whiskyben….A Blackadder nem finomkodik: a whiskyt a lehető legnyersebb formában palackozza, így minden egyes üvegben ott úszik a hordóüledék. Innen a palackozás sorozat neve, egyben az egész Blackadder brand elsődleges vizuális “marketingje”: Raw Cask.
Ez a döntés nem elsősorban marketingfogásként született, hanem egy mélyebb filozófia üzenete:Nincs szükség reklámra, a látvány önmagáért beszél. A látvány érintetlenséget üzen, hogy a whisky nem dísztárgy, hanem egy nyers, élő anyag, amit smink nélkül is érdemes megmutatni. A Blackadder vállalja a vitát a fogyasztóval – ez vagy tetszik valakinek, vagy nem.
Nyers erő és komplexitás
A Blackadder nem a könnyed belépő whiskyk világa. A sokszor természetes hordóerősséggel történt palackozások még a tapasztalt kóstolókat is próbára teszik. A cég következetesen nyúl olyan tételekhez is, amiket mások elkerülnének, még a jelenlegi trendeket is jócskán megelőzve adtak ki rendszeresen grain whiskyket, adott esetben akár olyan formában is, amit általában elrejtenek a blendekben. Otthonosan mozognak azon lepárlók maltjai között is ahol nem a név számít, hanem az, amit a hordó fája és a párlat násza létrehozott. Ahogy pedig a cég hitvallása mondja, a hordó a király, ezért nem az ízprofil „idomítása” vagy “sminkelése” az elsődleges cél, hanem a hordónak a párlatra ható legőszintébb pillanatának rögzítése és elmesélése. Ez pedig sokszor kihívás a fogyasztó felé is.
Felveszed a kesztyűt?
Az Auldecole Spirits által importált és a Whiskycentrum polcaira kerülő Blackadder válogatás pontosan ezt az „arculcsapást” kínálja. Itt nincsenek populáris aromák vagy finomított élek. Ezek a whiskyk nem ígérnek könnyű utat, csak őszinteséget.A kérdés innentől egyszerű: felvesszük a kesztyűt és beleállunk a küzdelembe a nyers, hordóüledékes, karcos valósággal, vagy tisztes távolból, a kényelmes fotelből figyeljük tovább a Fekete Vipera kalandjait