Vannak olyan entitások a világ minden területén, akik ha valami egyedi dolgot csinálnak, annak nagy figyelmet kívánnak, globális hírverést, cikkek százait, kapmpányokat, social media csillogást és hasonló “szükséges” dolgokat. Meg van a Woodrow’s, aki csendes és bizarr mottója alatt (No pish!) csak úgy megtörténnek dolgok. Most meg olyan történt, amire valószínüleg az egész világ whisky közege fel kellene kapja a fejét..
Ennek ellenére nincs a dolog körül hírverés. Sőt, továbbmegyünk, még mi sem feltétlenül akarjuk ezt a bizonyos dolgot nagyon propagálni. Van rá pár okunk. Kezdetnek az, hogy nagyon kis allokációt tudtunk szerezni, hiszen az alapból kismennyiségű kiadáson minden Woodrow’s partner osztozott, így a fair elérhetőség okán mindenki elfogadta, hogy inkább legyen kevesebb, de ebből kell, hogy legyen! A másik ok, amiért nem igazán akarjuk nagydobra verni, az annyi, hogy ez a whisky nem gyerekjáték. Annak ellenére sem, hogy amikor először sikerült kóstolnunk, megdöbbentően könnyen iható. Mondhatni, teljes szórakozás az egész. Pedig higyjétek el, az első gondolat még mielőtt a dram az ajkunkhoz ért volna, annyi volt, hogy…ez nem normális, ezt ne…
De. És nagyon de!!
Mielött rátérünk mi is ez, gyorsan nézzük végig, mi érkezik a a Woodrow’s of Edinburgh aktuális adagjában.
Bátran kijelentjük, hogy ennyire kompakt formában még ennyire erős válogatás nem is nagyon érkezett a Whiskycentrum kínálatba. A maltok minősége, reputációja mellett a nem is oly’ kicsi plusz dolgok – részletek alább – és a szokásos Woodrow’s balansz valami roppant jót ígér! Kezdésnek egy legenda, Ben Nevis, amely manapság sokkal átjárhatóbb, elérhetőbb mint valaha, ez pedig önmagában jó hír a whiskyfogyasztók számára. De a WoE ezúttal abban ha ki a sorból, csendben, ahogy szokták – hacsak nem paradox csendben kilógni a sorból – hogy egy a Ben Nevis palackozások közt ritkának számító korjelzéssel, 18 éves formájában érkezik a cucc. Ha valaki emlékszik a hivatalos kiadású kisadagos cask strength formátumra, ami közel lassan tíz éve, hogy elsőre megosztó baj tűnt de legalább akkora bennevis-i legenda lett, nos, az a 18 éves útmutatás volt, mégsem élt vele sok palackozó, de most a Woodrow’s bevállalta. Nagyon is jól tette, és egyben nagyon is jól megmutatja, hogyan érdemes nézni vagy hogyan érdemes gondolkodni, elemezni egy független műhely munkáját. Például egy ilyen megfigyeléssel, hogy egy elhallgatott OB kiadás által letett minta, ami státusza ellenére szinte elfeledett lett és nem futotta be azt a sorsot – de lehet, hogy Ben Nevis történeti szinten nagyon is önazonos ami ezzel a palackozással történt?? – most kap egy reflexiót. A hazai szcéna jelenleg úgyis Ben Nevis ellátásban jó helyzetben van, itt van mellé egy szokatlan korral egy újabb kiváló Woodrow’s munka, úgy, ahogy mindig is jeleztük: egyensúlyban minden eleme.
A legerősebb sor kitétel második elemét szerintünk egy nagy név, nagy kor, szokatlan hordózás kombináció adja. Ráadásul ha ugyanezt hivatalos formában kellene megvenned, sokszorosába kerülne, mint a mi Woodrow’s ajánlatunk. A cucc egy 20 éves, bourbon hordós Glendronach! Újabb malt amivel még a tapasztalt hazai fogyasztók sem mindennap találkoznak, újabb érdekes megközelítés, újabb érv a Woodrow’s munkásságának újraértelmezésében. A nagy, sherried imázsban lubickoló Glendronach vajon van-e annyira magabiztos egy szűkebb ruhában, a testet jobban megmutató szabásban, mint a megszokott formátumában? Ki kell deríteni. Ehhez remek alkalmat ad ez a palack. Másrészt, sokadszorra, fiatal palackozóként, Glendronach névvel a címkén, hordóerősen, bourbon single cask formában..hát ha komolyan veszi az ember a whiskyzést, és valóban el akar merülni dolgokban mályebben is mint az ízlik-nemízlik-drága-jóáras stb megközelítésben, ez is egy olyan munka amit a palackozót való megismerés igénye tehet igazán a fókuszba. Ha valakinek nem lenne elég az, hogy 20 éves Glendronach-ot iszik..:)
Tudjuk még fokozni, igazolni, hogy miért ezt az eresztést tartjuk a legerősebbnek. A harmadik palack egy klasszikussá finomodott lepárló, kortárs formátum, de különösen manapság nagy figyelmet igénylő whisky. Szerencsénkre egyre több és átjárhatóbb kiadás kerül poharakba, ami szuper jó hír, mert ez fog segíteni abban, hogy kicsit jobban a helyére kerüljön maga a whisky, a karakter, a legenda körülötte, és egyben maga a fogyasztó, a whisky rajongó is megítéltessen, hogy eddig mi hozta őt, a legenda vagy valóban a malt? Ideje leszámolni vagy épp megerősíteni dolgokat, minden oldalról:) Van hozzá ráadásul egy Auldecole palackozás is, hogy segítsen:) De addig a Woodrow’s 10 éves Clynelish palackozása ad egy kis bevezetőt!
És akkor a végén a világhír:)
Nem csak azért legerősebb a jelzője ennek a sornak, mert Ben Nevis szokatlan korral, nem csak Glendronach nagy korral és szokatlan hordóból, nem csak Clynelish mint belépő, de Glengoyne 15 éves is.. Igen, ez a negyedik, márpedig indie Glengoyne sem futkos sok a piacokon. De ha ez nem lenne elég..Woody olyan dolgot csinált amit valószínüleg senki eddig. Bizonyítva ismét, hogy nagyon érdemes a dolgok mögé is nézni, mint elsőre ítélni. Mi már csak tudjuk..
Ez a Glengoyne 15 Year Old 73.2 % fokon lett palackozva!
73.2 %.
Most már értitek, hogy miért mondtuk, hogy nem gyerekjáték. Tulajdonképpen felvet kérdéseket a dolog. Etikus-e a nyilvánosság elé tárni? Tartsuk meg alkalmakra? Adjunk esélyt annak, hogy mind a whiskyt, mind a palackozót jobban, hitelesebben, szinte a nyers valóság formájában ismertessük meg? Válogassunk-e tapasztalt fogyasztókat, hogy mégse kerüljön még véletlenül se olyan kézbe, aki egy házibuliban akar vele villogni, de kezelni nem tudja az erőt és nagyobb kárt okoz, mint örömet? Mi legyen?
Nos, a válaszunkra még pár napot várni kell.
De az biztos, hogy a Whiskycentrum kóstoló projektben, a Secret Sample Society aktuális negyedévében résztvevők kapnak lehetőséget megítélni majd ezt az italt. Óriási meglepetés lesz, azt garantáljuk. A maradék palack sorsa pedig hamarosan publikus lesz:)
Erős. Nagyon erős ez a Woodrow’s of Edinburgh sor.
Nagyon erős esély arra, hogy megismerd ezt a független palackozót. Élj vele.