Barion Pixel

A koncepció: a múlt. A stratégia: a hitelesség – A James Eadie Magyarországon

blank

A James Eadie nem egy újabb hangzatos nevű független palackozó a sok közül. Pont az benne az érdekes, hogy valódi múltja van. James Eadie a 19. században Burton-on-Trentben épített sörfőzdét, majd egész Nagy-Britanniában kocsmahálózatot, miközben saját blended Scotch whiskyje, a Trade Mark X adta a fő érdekességét ennek a korát megelőző stratégiának.

A cég története a 20.század első felében kezdett lefelé tendálni, majd szinte teljes feledésbe merült a 21.század első évtizedére. Ekkor, mint a régi nagy cégtörténetekben gyakran előfordul, egy leszármazott új irányt szabott a történelemnek. Új irányt? Meglátjuk..

James Eadie ük-ükunokája, Rupert Patrick élesztette újra a családi cégnevet, és a régi zászlóshajó blended whiskyt, nem puszta nosztalgiából, hanem egy nagyon is mai whiskyfilozófiával.

A jelen születése: régi archívumok, modern hordóválogatás, független palackozói szabadság.

Az 1875-ös brit védjegytörvény újdonságot jelentett az ipar és a kereskedelem számára, hiszen lehetőséget biztosított a minőséget védeni abban a formában, ahogy azt ma már természetesnek vesszük. Levédett nevek, szimbólumok. James Eadie az első közt volt aki bejelentette a saját márkáját, ami az igen egyszerű X nevet kapta. Amiért nem őt tartjuk és nem az X-et nevezzük az első védjegynek, az csak pár napon múlt, egy hasonlóan előrelátó vállalkozás egy másik iparágból gyorsabb volt..

A James Eadie az 1920-as évekig arról volt nevezetes, hogy a saját sörfőzdéjének termékeit egy szép lassan felvásárolt brit pub hálózatban értékesítette. Milyen könnyű megérteni a logikát és mégis milyen fenomenális gondolat volt ez a viktoriánus brit birodalom ipari-üzleti életének hajnalán! Aztán, ahogy az lenni szokott, jött a nagyobb hal, megette a kisebbet, és a James Eadie és az X története az 1940-es évekre kiüresedett.

A 2010-es évek közepén Eadie egyeneságI leszármazottja, a maga is a whisky bizniszben dolgozó Rupert Patrick valódi családi és ipartörténeti dokumentumokból dolgozva új lendületet adott a cégnek: régi ledgerekből, korabeli blend-receptekből, fennmaradt palackokból igyekezett rekonstruálni a márkát, és konkrétan az eredeti Trade Mark X néven futott blended whiskyt. A Trade Mark X modern változatát ezek alapján az eredeti adatok alapján alkották újra, olyan lepárlók stílusát idézve, amelyek az eredeti receptekben is szerepeltek.

Ez önmagában még lehetne szép marketingmese. De a James Eadie ott válik igazán hitelessé, hogy a múlt nem csak háttértörténet náluk, hanem döntési rendszer. A hordóválasztásban gyakran olyan típusok jelennek meg, amelyek a viktoriánus whiskyvilághoz is kapcsolhatók: sherry, Madeira, Marsala, Malaga, PX. Nem véletlenszerű finiselésekről van szó, hanem egy történeti logika modern értelmezéséről. Ez nagyon fontos, hiszen itt érthető meg a kortárs James Eadie igazi stratégiája, filozófiája, az egész koncepció. És mint tudjátok, amikor az Auldecole importál egy független palackozót Magyarországra, a kiválasztás során a legfontosabb elem, a palackozó koncepciója.

A márka másik fontos üzenete, hogy a blended Scotch nem másodrangú műfaj. A mai whiskyrajongói világ hajlamos mindent a single malt felől nézni, mintha a blend csak olcsóbb kompromisszum lenne. A James Eadie ezzel szemben azt mondja: a jó blend régen is komoly mesterség volt, és ma is lehet az. A Trade Mark X pont ezt bizonyítja. Mivel a Trade Mark X jelenleg egy ráncfelvarráson megy keresztül, ezért a bemutatkozó adagban nem érkezett most a magyar piacra sem belőle, de biztosan állíthatjuk, ez lesz talán a Whiskycentrum “házi blendje”, igyekszünk állandóan készleten tartani majd, ha elnyeri új formáját.

Emellett a cég klasszikus független palackozóként is működik. Limitált single cask és small batch kiadásokat palackoznak különböző skót lepárlókból, természetes színnel, nem hűtve szűrve. Ezeknél a hangsúly a jó hordóválasztáson, a karakteres érlelésen és a tiszta, szakmai kommunikáción van. A James Eadie nem harsány luxusmárka, inkább okos, történettel rendelkező whiskyrajongói brand.

A legizgalmasabb eleme a márka kortárs újraélesztésének mégis az, hogy kutatói szemmel nyúl a whiskyhez. A Project 1927 például régi lepárlási szövegek alapján vizsgálja, hogyan lehetne a száz évvel ezelőtti technikákat mai lepárlókban újraértelmezni. Ez már nem egyszerű palackozás, hanem whisky-történeti kísérletezés.

És ezért érdemes figyelni rájuk. Ezért is. Na meg az sem mellékes, hogy Rupert, aki korábban szinte az összes nagy whisky cégnél dolgozott, kiváló kapcsolati tőkével rendelkezve, ezt a humán tőkét arra fordítja, hogy hozzáférjen a cége olyan lepárlók hordóihoz is, ami a többi függetlennek nehéz, vagy épp majdnem lehetetlen. Jelenleg négy sorozat alatt jönnek ki palackozások a cégtől, ezek a Core Range, a Small Batch, A Cask Finish, a Single Cask és a Distilleries of Great Britain and Ireland Commemorative Bottlings. A következő napokban fogunk róluk hallani részletesebben is.

A cég mentalitása azt igazolja vissza, hogy egy független palackozó akkor tud igazán különbözni, ha nem csak jó hordókat vásárol, hanem saját nézőpontja van. Náluk ez a nézőpont világos: a múlt nem csak marketingszöveg, hanem használható tudás.


A James Eadie a viktoriánus Scotch whisky örökségét fordítja le mai nyelvre — intelligensen, hitelesen, túlzott zaj nélkül.

A márka bemutatkozását is ennek a régimódi, az egyszerű dolgokat tisztelő, a nagy eredmények ellenére sem a luxus felől közelítő mentalitásnak rendeltünk alá, amikor egy igazi underground kóstolót szerveztünk bemutatkozónak. A helyszín a Mélypont Presszó, ami önmagában már a múltat jeleníti meg a maga atmoszférájával, egyben a jelen is azzal, ahogy a magyar whisky közeg egyik legkomolyabb műhelyeként funkcionál. A döntéssel egyszerre akartuk kifejezni az elismerésünk, a támogatásunk és a szimpátiánk feléjük, hogy egy olyan márkát “adunk” nekik első szervezett whisky kóstolónak, ahol a bemutatkozó brand legalább annyira egyszerűen közelít a whiskyhez mint ahogy a Mélypont, és legalább olyan nagy jelentősége van, mint ennek a whisky pincének a magyar whisky fanatikusok számára.

Kezdésnek ennyi, a James Eadie megérkezett, stabilan marad is, a sikere szinte borítékolható. Az első allokáció palackjai napokon belül elérhetők a Whiskycentrum oldalán!

Maradjunk kapcsolatban

Add meg az e-mail címed, hogy követhesd ezt a blogot, és értesítést kapj az új bejegyzésekről e-mailben.

Kapcsolódó bejegyzések