Az Auldecole Spirits importőri tevékenysége nem random, épp szabadon elérhető márkák összegereblyézése, hanem egy tudatos építkezés. Olyan palackozók munkáit akarjuk a Whiskycentrum kínálatán keresztül eljuttatni a magyar közönség felé, akik mögött nemcsak a saját koncepciójuk, vagy a bennük rejlő lehetőség passzol az irányultságunkhoz, hanem a portfólióban párba állíthatók egy másik, általunk képviselt márkával is.
Ez azért fontos, hogy megőrizzük azt az egyensúlyt, amit az egyéni és a piaci igény együtt állít. Vagyis, ha van valami, ami adott esetben vonzó, érdekes, megfelelő a vásárlási szándéknak, de valami miatt — legyen az minőség, árazás vagy érzelmi kötődés (vagy ennek a felállásnak épp a fordítottja) — kérdéses, akkor legyen egy másik opció is. Az a mi szakmai feladatunk, hogy ezeket a virtuális párokat a kínálatban kialakítsuk.
Így került képbe egy olyan skót független palackozó, akik az elmúlt években szinte üstökös sebességével szereztek rajongókat, elsősorban Edinburghban, majd Skócia-szerte. A Keeble Cask cégnév talán nem mond sokat elsőre, de a vezető brand, a Fragrant Drops neve pár embernek ismerős lehet. Különösen azért, mert a név mellé egy egyedi palackforma is társul. Az egykori békebeli patikák polcairól ismerős, kicsi üvegdekanter, egy bumfordi gömbbel a tetején, biztosan megragadja a tekintetet. A palackon a szinte merített fehér papírt idéző grafitrajzok pedig kellően kedvesek, viccesek ahhoz, hogy az ember odanyúljon az üvegért. Kik ezek, és mi a whisky?
De ez önmagában csak marketing. Pontosabban marketing, ha tudatos. A Keeble Cask azonban ezt sokkal ösztönösebben csinálja. Egyszerűen nekik így tetszik, és kész. Az pedig, hogy ez a döntés egyszerre lett imázs és egyben okos marketingelem, csak annyit sugall, hogy jól gondolkodó páros áll a brand mögött. Mint a legtöbb új indie bottlernek, a Fragrantnak is Leith városrészben van a központja, ezzel is újabb adalékot adva a vibráló, újraéledő edinburghi — pardon, Leith— whiskykultúrának.
Az alapító és névadó George, valamint párja, Rachel hamar a skót palackozók figyelmének centrumába került, nemcsak a whiskyk kapcsán, hanem vidám, figyelmet generáló és szinte harsány, életigenlő hozzáállásuk miatt is. Igazi megosztó személyiségek, akik minden látszat ellenére nagyon is a támogató, baráti közegben hisznek a palackozók között. De ha valahol úgy kell, vagy lehet megjelenni, hogy az kilógjon a tömegből, a Fragrant meg fogja tenni. Nem, nem arról van szó, hogy túltolják a figyelemfelketést, de ha valahol a Fragrant ott van, akkor nagyon ott van. Betöltik a teret, aktívak, központi szerepet visznek.
George a bárok világából, a londoni whiskyszíntérről jutott el — némi újvilági desztillálási tapasztalattal — oda, hogy saját brandet építsen: első körben mint cask broker, majd mint indie bottler. És mi is lehetne jobb szimbóluma egy jó döntésnek, mint az, hogy a cég operatív vonalát vivő Rachel, a felesége, egy londoni whiskykóstoló klub tagjaként George előadásain esett szerelembe — előbb a whiskyvel, majd az előadóval. A páros azóta stabilan és kikerülhetetlenül a skót palackozók világának egyik legegyedibb szereplője.
Mindez persze nem lenne elég a sikerhez, ha nem lennének az italok jól válogatva, ha nem lenne ott bennük az a minőség, amire szükség van.
A legérdekesebb megfigyelés a Fragrant megjelenésével és aktivitásával kapcsolatban az, hogy mennyire jól rezonál mind a fiatal generáció, mind a fiatal-középkorosztály, valamint a nemzetközi, alkalmi skót whisky fogyasztók felé. Ma már nem okoz meglepetést, ha valaki úgy érkezik egy vásárlási helyzetbe, hogy tudatosan Fragrant palackért jön — és egyre gyakrabban kell szembesülnie azzal, hogy elfogyott. Mind a bárszcénában, mind a fogyasztói rétegben nagyon gyorsan, nagyon erős kötődéseket alakított ki a márka.
De hogyan kerül a Fragrant az Auldecole és a Whiskycentrum portfóliójába, és ki a „párja”? Nem nehéz kitalálni: egy másik leith-i páros, a Woodrow’s of Edinburgh. A felállás szinte azonos: házaspár a brand mögött, hasonló korosztály, közel egy időben befutott cég, hasonló indíttatás.
A különbség a karakterben van. Míg a Woodrow’s hamar váltott a nekik sokkal jobban álló, csendesebb, letisztultabb, szakmaibb — és a direkt marketingtől távolabb álló — irányba, addig a Fragrant beleállt a harsányságba. Itt a duett úgy néz ki, hogy a Woodrow’s tradicionalista megjelenése áll szemben a Fragrant egyedi világával; a stabilitást és hagyományos hordózást kereső Woodrow’s az impulzívabb, bátrabb, bevállalósabb Fragranttal.
Amíg egy Fragrant számára nem okoz gondot a „miért ne?” szellemiségében tequila cask érlelt Dailuaine-t kiadni, addig a Woodrow’s a maga Dailuaine maltját egy korábban Mortlach-palackozáshoz használt sherryhordóba teszi. Ez persze szélsőséges példa, és szerencsére nem ez a Fragrant hordóhasználatának fő iránya.
Bár kétségtelen, hogy könnyebben nyúlnak például Sauternes- vagy olasz boros hordókhoz, mégis az határozza meg a minőségüket, hogy kiválóan tudtak olyan maltokkal dolgozni — és velük sikert elérni —, mint az Aberfeldy, a Benriach, a Glenburgie vagy az Aultmore. Olyanokkal, amelyekkel nem könnyű nagyot robbantani. A Fragrantnak mégis sikerült — nem véletlenül.
A Fragrant Drops olyan lehetőségeket kínál a magyar whiskyrajongóknak, ahol nem kell attól tartani, hogy a látvány mögött nincs tartalom. Nem kell úgy dönteni, hogy „szép és jó, kíváncsi is lennék, de a nagyon extrém dolgokat nem szeretem”, mert a megjelenés mögött mindig ott van a whisky iránti tisztelet.
Ne hagyd, hogy a néha megosztó külső elvigye a fókuszt arról, hogy itt egy nagyon élénk, nagyon egyedi — és ezt nem is rejtegető — palackozóról van szó, amely a palackba zárt italok karakterében valójában sokkal kiegyensúlyozottabb, mint elsőre gondolnád.
Egyszerűen: a Keeble Cask az a cég, amely nem fél, és nem is szégyelli bevallani, hogy élvezi, hogy a whisky világában él